Főoldal | Információk | Facebook oldalunk | Térképek | Kutyák | Elérhetőségeink | Linkek | Vendégkönyv
Keresés
   
   
Gömör-Tornai-karszt, 1. nap

Reggel 7 után indultunk Miskolc-Sajószentpéter-Szendrő útvonalon. Kivételesen sikerült időben megkezdeni az utat, bár egyszer vissza kellett fordulni, mert az elemlámpa itthon maradt.
Első állomásunk Martonyi volt.
Itt a Pálos kolostor romját néztük meg, ami a falu fölött található a kék rom jelzést követve. A falu szélén indul az út a kék L-hez, de ezt a kb 2 km-t mi most kocsival tettük meg, mert semmi kedvünk nem volt a napon, végig aszfalton sétálni.
A rom jelzésnél letettük a kocsit és elindultunk felfelé. Kezdetben aszfalton, majd enyhén emelkedő földúton haladtunk egy kisebb rétig.
Onnan felfelé pár méterre már láttuk is a táblát, és a kolostort. Jól el volt rejtve a fák közé. :)
Körbejártuk, nem sok maradt belőle, mégis jól nézett ki.
Kis nézelődés után visszasétáltunk a kocsihoz, szép kilátás nyílt a falura.
És következő célpontunk, a Rakacai-víztározó is jól látszott.
majd el is indultunk a víz felé, rögtön meg is álltunk a partjánál a kutyák rögtön bele is vetették magukat :D
 
Kicsit sétáltunk még a parton, mikor lehűltek szétnéztünk még a környező falvakban, majd átmentünk Szögligetre. A Szalamandra háznál megebédeltünk, majd elindultunk a következő célpont felé, Derenkre.
A kék + jelen mentünk, majd áttértünk a kékre.
Amikor elértünk a faluhoz vezető úthoz nem kanyarodtunk még le, hanem kicsit továbbsétáltunk Szlovákia felé.
Olyan érdekes volt, hogy csak egy tábla jelezte azt, hogy átléptünk egy másik országba...
Kb 100 métert még sétáltunk a túloldalon, majd visszafordultunk. 
Most már tényleg Derenkre indultunk, átvágtunk egy réten le a falu felé
néha visszanéztünk, minden irányban gyönyörű volt a táj...
Az egykori faluhoz közeledve meg is láttuk az első táblákat, amik a lerombolt házakat jelölik.
Fel akartunk menni a temetőhöz, de a bokrok közül egy kutya morgott ránk, úgyhogy inkább visszafordultunk. Megnéztük az egykori iskolát, ami most egy kiállítóterem, a falu történetéről, lakóiról lehet olvasni.
Bekukucskáltunk a kápolnába is,
Valaki még játékot is hagyott itt Lyncinek :D
Visszatértünk a kék jelzésre és ezen haladtunk egészen egy vadászlesig.
A térkép szerint itt kellett volna lennie egy útnak balra lefelé, de teljesen be volt nőve.
Nem akartunk nagyot kerülni, így elindultunk a csalános, kökénybokros dzsindzsába, hátha később jobb lesz az út. Hát nem lett jobb, sőt kicsit el is tévedtünk. Azt tudtuk hogy egy patak folyik lent a völgyben, próbáltunk arrafelé haladni, mert a patak meg egy pihenőhelyhez vitt, oda akartunk kijutni.
Meglett a patak is, ahogy haladtunk lefelé úgy lett egyre szűkebb, sziklásabb a meder, mint egy szurdok, nagyon jól nézett ki. Egyszercsak megláttunk egy embert a parton, gondoltuk akkor már nem lehet messze a jelzett út :D és tényleg, egy kanyar után megláttuk a pihenőt, meg is álltunk pihenni egy kicsit.
Utunkat a piros jelzésen folytattuk, nem messze volt egy nagy tó,
Lynn rögtön bele is ugrott :D
Nem jártuk körbe, mert kicsit már késésben voltunk, még naplemente előtt vissza kellett érni a kocsihoz, majd fel a Szádvárhoz.
Hamarosan megláttunk magunk előtt egy hegyet, tetején a romokat, hát, nagyon magasan volt… és ide még fel kellett mászni a nagy táskával.
A Tetves-forrásnál vettünk vizet,
visszamentünk a kocsihoz és felpakoltunk mindent a hátunkra. Következett az aznapi utolsó menet, irány a Szádvár!
Az út nem volt hosszú, de elég meredek, főleg nagy táskával.
Sokszor meg is álltunk pihenni. Kb fél óra múlva egy elágazáshoz értünk, jobbra rövidebb, balra hosszabb utat írt a csúcsig, mi a hosszabbat választottuk, gondoltuk akkor az kevésbé lesz meredek. Hát, mint utólag kiderült, rosszul tettük. Amíg el nem értünk a vár tövébe nem is volt gond, de aztán elkezdtük keresni hogy tudnánk feljutni.
Megláttunk egy nagyon meredek ösvényt, ami átment a várfalon, vagyis egy bejáratszerű valamin.
Nekiindultunk a 70-80%-os lejtőnek, szörnyen lassan tudtunk haladni. Az út csúszott, hátunkat húzta hátrafelé a zsák, szinte lépésről-lépésre mentünk felfelé. Átértünk a bejáraton, utána még meredekebb lett. Eszünkbe jutott, hogy vissza kéne fordulni, de valószínű az se lett volna egyszerűbb. Úgyhogy nem adtuk fel, a kutyák meg csak vigyorogtak egy-egy kiálló sziklán, nekik ez se volt akadály. 
Amikor végre felértünk rögtön lehajítottam a zsákokat ás körbejártam a várat. Ilyen volt a kilátás Szögliget felé, közvetlenül naplemente előtt :)
Hatalmas lehetett, kár, hogy már alig maradt belőle valami.
 
Szerencsénk volt, mert a nap még nem ment le, fentről nézhettük hogy tűnik el a hegyek mögött.
Már kezdett sötétedni mikor nekiálltunk a sátrakat felverni, de gyorsan végeztünk. Ekkorra a kutyák már teljesen kidőltek, mind aludt összegömbölyödve. :)
Vacsoráztunk, kicsit néztük a csillagokat, majd 10 körül le is feküdtünk.
Az alvás nehezen ment, hiába voltam fáradt, de annyira kemény volt a talaj, hogy akárhogy feküdtem mindenhol nyomott. Nem is aludtam sokat, rengetegszer felébredtem. Azt hittem fázni fogok, de a kutyák olyan jól bemelegítették a sátrat, hogy hajnalban már ki kellett nyitni az ajtót, olyan melegem volt.
 


Készült: 2013-08-16 17:44:44

Ezt a cikket 1882 alkalommal olvasták.

Nyomtatóbarát verzió

Küldje el ismerősének a cikket!
 
Kapcsolat | Impresszum | Adatvédelem | Jogi nyilatkozat | Észrevételek