Szép, napos időt jósoltak hétvégére, ezért úgy gondoltuk most vagy soha, irány a Tátra. Mivel mindenképpen korán, 6 körül indulni szerettünk volna a parkolóból, de pénteken még dolgoztam, ezért hajnalban, vagyis inkább még éjszaka kellett elindulnunk. Próbáltam korán lefeküdni, mert 2-kor már indulni akartunk. Végül fél 11 körül sikerült csak, az elalvás se akart sikerülni, így kb. 2,5 óra után, 1-kor már keltünk is. Gyorsan összerámoltunk, a kutyák nem igazán értették mi ez a nagy pakolászás, és ¾ 2-kor már mentünk is. Másfél óra múlva már a határnál is voltunk, és most először kipróbáltuk a szlovák autópályát is, így még napkelte előtt sikerült a Csorba-tói parkolóhoz érni. Hiába voltunk ott már 6 előtt, most nem sikerült megúszni a parkolódíjat. :D
Pontban 6-kor elindultunk felfelé. A szlovákok már ekkor sorra előztek meg minket, túl korán volt még a rohanáshoz…
A nap első sugarai már az erdőben értek minket, aranylott minden. Sorra hagytuk el a tanösvény állomásait, majd beértünk a csodálatos Menguszfalvi-völgybe.
Már jártunk erre, de most is percekig el tudtam volna nézni a környező hegyeket. Kb. 1 óra alatt értünk fel a Poprádi-tóhoz, 1499 m magasságba. Kicsit sétáltunk a tó partján, a nap még be se sütött ide, mégis gyönyörű volt.
Kis fényképezés után visszamentünk a jelzésre és elindultunk felfelé.
Itt már nagy volt a forgalom, rengetegen mentek, mivel ugyanerre indul az egyik legnépszerűbb csúcsra, a Rysyre vezető útvonal is.
Körbevettek minket a hegyek, sokszor hátranéztünk, annyira szép volt a völgy a reggeli fényekben…
Egy hídhoz értünk, itt ágazott ketté a két jelzés, itt meg is álltunk reggelizni. Reméltük, hogy a tömeg nagy része a Rysy felé megy, de nem, a Kapor irányába is rengetegen tartottak.
Ahogy haladtunk felfelé egyre közelebb kerültünk a hegyekhez.
Elfogytak a törpefenyők, sziklák között haladtunk felfelé egyre meredekebb úton.
Egy szlovák családdal folyamatosan előzgettük egymást, nagyon tetszettek nekik a kutyák, akárhányszor megálltak, mindig hívták őket. :) Nekünk is sokszor meg kellett állni pár percekre pihenni, a kutyák meg csak néztek, hogy miért nem haladunk már? :D Persze pár sziklára felküldtem őket, hogy pózoljanak :D
10 óra körül értünk fel a Hincóvölgyi-tóhoz.
Itt is megálltunk egy kicsit, a kutyák lehűtötték magukat a vízben, mi meg kerestük a hegyoldalban, hogy merre kell majd továbbmenni.
A tó 1948 m magasan van, gyönyörű kék, tiszta vize van. Sokan üldögéltek a partján. De muszáj volt indulni, még több, mint 300 m szint előttünk volt.
Megindultunk felfelé, sietni kellett, mert egyre jobban közeledtek a felhők, nem akartunk úgy járni, mint 2 éve a Nagyszalóki-csúcsnál… Végig egy szerpentinen mentünk, a tó egyre kisebb lett, ahogy haladtunk felfelé.
Az utolsó szakaszon fából készült lépcső segítette a haladást.
Egész gyorsan felértünk a nyeregbe, alig fél óra alatt.
A felhők már beborították a környező hegyeket, szerencsére a csúcs irányában még szép kék volt az ég.
Nem is pihentünk sokáig, mentünk tovább.
Itt már megint rengeteg ember volt, szépen lassan haladtunk velük előre. Akárhányszor megálltam és beállítottam a kutyákat a fényképezéshez, rögtön fényképeztek mások is. :D
Néha felnéztem, de rossz volt látni, hogy milyen magasan van még a hegy teteje… azt hittem sose érünk fel.
Az utolsó szakasz előtt ismét bevártam apát. Kicsit veszélyesnek tűnt, de szerencsére csak távolról, a kutyák is simán végigmentek egyedül a hegy gerincén.
Közben a felhők jöttek-mentek, a csipkés gerincek hol kilátszódtak, hol nem… Nem siettünk, óvatosan lépkedtünk, néha meg is álltunk kifújni magunkat. Meg persze fényképeztünk, mert annyira szép volt a táj, hogy percenként tudtam volna képeket készíteni :D
A csúcsra dél körül értünk fel, sajnos itt is nagyon sokan voltunk, alig találtunk egy kis helyet, ahol elférünk.
Meg ahonnan fényképezni tudok… Kb. 1 órát töltöttünk fent, addigra beborult, úgyhogy nem volt melegünk. De legalább pihentünk egy kicsit.
1 óra után indultunk el lefelé, úgy számoltam, hogy 4-5 óra alatt kényelmesen leérünk a kocsihoz.
Nem siettünk, most már ráértünk nézelődni. A tó látványával nem tudtunk betelni, annyira szép volt fentről…
A nyeregnél megint megálltunk, itt is leültettem a kutyákat, az emberek meg sorra álltak be melléjük és fényképezkedtek velük :D
Lefelé már egész gyorsan haladtunk,
a tónál még sétáltunk meg fényképeztünk kicsit,
majd egy nagyobb csapattal libasorban elindultunk lefelé.
Hosszú volt az út és fárasztó… de megnyugtató volt, hogy mások se haladnak gyorsabban, mint mi. :D
5 órára értünk a Poprádi-tóhoz, 6 után a parkolóba.
Jól kifáradtunk, de még előttünk volt 4 órányi vezetés… Végül fél 11-re értünk haza, alig vártam, hogy végre alhassak :D
Készült: 2017-01-08 21:39:11
Ezt a cikket 178 alkalommal olvasták.
Nyomtatóbarát verzió
