Főoldal | Információk | Facebook oldalunk | Térképek | Kutyák | Elérhetőségeink | Linkek | Vendégkönyv
Keresés
   
   
Gömör-Tornai-karszt, 2. nap

Az ébresztő 5-re volt tervezve, viszonylag könnyen sikerült is felkelni, kint azért még hűvös volt a reggel. Hamarabb keltünk mint a nap
 
 
Az volt a terv, hogy 6 körül már indulunk lefelé, de persze ezzel is csúsztunk. Reggeli közben napkeltét néztünk, nagyon szép volt :) igaz, felhős volt az ég, de valami így is látszott belőle, sőt, talán így még szebb is volt. :)
 
 
 
Táborhelyünk reggeli fényben
 


a kutyák rohangáltak, játszottak,
 
 
 
 
majd utoljára körbejártuk a várat
 
 
 
 
 
 
 
Összepakoltunk és most már az igazi turistaúton elindultunk lefelé.
 
 
Elég lassan haladtunk, a tegnapi sok mászkálástól izomlázunk volt :D
 
 
 
Kb. 1 óra alatt értünk le, bepakoltunk a kocsiba, és indultunk a határ felé. Az egyik faluban megálltunk telefonálni, még a határ előtt, a lámpák égve maradtak és nem lemerült az akksi? :/ Kb 1 órába telt mire újra működésbe hozták a kocsit, de óriási mázlink volt, mert másnap reggel már egyáltalán nem sikerült beindítani. A határon Tornanádaskánál léptünk át, rögtön meg is láttuk a Szádelői-völgy bejáratát, azokat a hatalmas sziklákat… már messziről nézve is nagyon szép volt. De először még Áj felé vettük az irányt. A falu közepe táján leparkoltunk, azon a helyen, amiről azt gondoltuk, hogy majd itt fogunk visszaérni, de kicsit elvétettük. A terv az volt, hogy végigsétálunk Ájon, és a falu határánál kezdődő turistaúton letérünk a vízesésekhez. Ezután a szomszéd faluig elmegyünk, majd utána balra kanyarodva felmegyünk a fennsíkra, majd a Tornai-várba és vissza Ájba. Nagyjából sikerült is tartani a menetrendet.
 
 
A vízesések közül az első tetszett a legjobban.
 
 
Kis vékony patakocska folyt lent a völgyben,
 
 
mégis akkora erővel zúdult le a víz… és milyen tiszta volt, teljesen átlátszott.
 
 
Bleki annyira megszerette az úszást, hogy rögtön bele is ugrott, aztán alig tudott kimászni.
 
 
Monty is követte, szóval már az út elején nyakig vizesek lettek :D
 
 
A vízesések között fel-le vitt az út, végig a patak mellett, a fák között. Nagyon különbözőek voltak,
 
 
kisebb
 
 
nagyobb
 
 
többágú
 
 
vagy csak vékony csíkokban csurgott a víz. Az utolsó hatalmas volt, kb 10 méter magasról folyt le a víz.
 
 
 
 
 
Ezt a szakaszt nagyon élveztük, nehéz volt otthagyni. De menni kellett tovább, mert még csak az út elején tartottunk.
A következő faluig, Ájfaluig végig aszfalton kellett gyalogolni, sok emelkedővel, ráadásul semmi érdekeset nem láttunk útközben.
 
 
Alig vártuk már, hogy végre megpillantsuk a falut. Aztán végre megláttuk az első házat!
 
 
Nem messze egy kutat is találtunk, ittunk, itattunk, majd sétáltunk tovább. Elég lepusztult egy község volt, emberekkel alig találkoztunk, és ami érdekes volt, hogy szinte az összes ház teteje bádogból készült. Milyen meleg lehet ott bent nyáron… A falu végénél a sárga jelzésen haladtunk tovább, itt még volt egy meredekebb emelkedő, majd felértünk egy rétre és megebédeltünk.
 
 
Tovább a sárgán, újabb emelkedő, majd egy síkabb rész következett. Egyszercsak kolompolást hallottam, a kutyák meg rögtön észre is vették, egy erdősávban elbújtak a birkák, akik leléptek a karámjukból :) Pár száz méter után letértünk a sárgáról a zöldre, ez már a fennsík kezdetét jelentette.
 
 
Innentől kezdve hol fás, hol rétes szakaszokon haladtunk, milyen szép lehet ez a rész ősszel, mikor ez a rengetegféle fa elkezd tarkulni…
 
 
 
 Ez a rész is nagyon tetszett, a különböző erdők folyamatosan váltották egymást, nyírfák, fenyőfák, bükkösök és még ezerféle más, amiket nem ismerek. Elértük túránk talán legmagasabb pontját, Bezvodynál maradtunk a zöldön, innen már nem volt messze a legszebb kilátóhely, a Na skale.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Folyamatosan lefelé haladtunk, elég gyorsan ment, az erdő kezdett sűrűsödni, egyre kevesebb lett a fény is. Aztán megláttuk azt, amire már órák óta vártunk, a Szádelői-völgyet fentről, a két sziklafal között. Gyönyörű volt!
 
 
 
 
Jó sokáig maradtunk, fényképeztünk, ettünk, pihentünk, majd folytattuk utunkat a kéken.
 
 
Ahogy kiértünk a fák közül egyre többször láttuk meg a Tornai-medencét, néha 180°-os panoráma tárult elénk. A fennsík pereme felé vezetett az út, ki lehetett sétálni egészen a sziklák szélére, innen jól láttuk merről jöttünk és hova tartunk.
 
 
 
Képeken nem is látszik igazán az a mélység…
 
 
 
fent a fennsík, kicsit lejjebb, a sziklás rész fölött az a kis tisztás pedig a Na skale
 
 
Annak a félig lebontott hegynek a túloldalán már Magyarország van :)
 
 
 
 
hihetetlen, hogy ez az egész völgy egy patak medre volt valamikor. Miután kigyönyörködtük magunkat újra indulni kellett,  következett a túra legszörnyűbb szakasza, lefelé a sziklákon.
 
 
 
olyan volt ez a rész a borókákkal, mintha a Tátrában lettünk volna
 
 
Fárasztó volt és nagyon lassan lehetett haladni, minden egyes lépésnél figyelni kellett, mert nagyon könnyen félre lehetett lépni. Azt hittük soha nem érünk le az aljára. Egyszercsak megjelent előttünk a Tornai-vár, de még milyen messze volt…
 
 
mellette pedig Torna városa
 
 
Ahogy haladtunk lefelé, úgy került egyre feljebb
 
 
párszor elgondolkoztam rajta, hogy biztos fel akarok-e menni oda? Mikor végre leértünk kettéváltunk, apa a sárgán visszament a faluba, én meg fel a várhoz.
 
 
Úgy felszívtam magam azon, hogy már órák óta nem tudtunk haladni, hogy szinte felszaladtam a várhoz, nem is tudom honnan volt hozzá energiám.
 
 
10 perc alatt felértem a kutyákkal, kb 10 percig nézelődtünk, nem volt nagy szám, benőve méteres gazzal, jobban rendben tarthatnák…
 
 
 
még egy kis szivárványt is kaptunk :)
 
 
 
Áj fentről
 
 
Apával azt beszéltük meg, hogy lemegyek a vártól Szádelőhöz az útra és ott felvesz, de olyan hamar végeztem, hogy inkább utánamentem.  5 perc alatt leértem a sárgához, el is kezdtem rohanni, nehogy otthagyjon, de mikor a sárga elindult felfelé, inkább leszaladtam a hegyoldalon az út felé, hogy ott majd biztos észrevesz, mikor jön kifelé a faluból. Át a szántóföldön, majd egy patakon, aztán újra a szántóföldön, az út szélén lepakoltam és vártam.
 
 
 
20 perce ültem ott, már 8 óra volt, sötétedett, pont indulni készültem a falu felé, mikor megláttam, hogy jön a kocsink :D Nem értette hogy kerültünk oda, de csak észrevett. Beszálltunk, majd félúton cseréltünk, fél 11-re már itthon is voltunk.
 
Nagyon jól sikerült ez a két nap, 38 km-t túráztunk, nagyon elfáradtunk, de olyan helyeken jártunk, amiért megérte ennyit menni. Vissza fogunk még térni erre a környékre is. :)
 


Készült: 2013-08-18 18:01:31

Ezt a cikket 3205 alkalommal olvasták.

Nyomtatóbarát verzió

Küldje el ismerősének a cikket!
 
Kapcsolat | Impresszum | Adatvédelem | Jogi nyilatkozat | Észrevételek