Mályinka egy kis falu a Bükk északi felén, innen indultunk a kék kereszt jelzésen a Csondró-völgy felé.
Először pár kecskével találkoztunk
majd beértünk az egyre sötétebb erdőbe
Pár km után megtaláltuk az Odvas-kői barlangszálláshoz vezető utat, ide is felmásztunk és szétnéztünk
A pihenő után letértünk az Ámor-forráshoz, amiből víz sajnos nem folyt.
Ezután következett a szurdok szebbik része, mindenhol sziklák a patakmederben, néhol csurgott a víz is, a kutyák teljesen felélénkültek tőle
Ezen a részen elég lassan haladtunk, sokat nézelődtünk, fényképeztünk, most nyáron is nagyon szép volt, akkor milyen lehet ősszel?
Újabb pár km után letértünk a jelzett útról, és egy régi jelzetlen úton haladtunk felfelé az Odvas-kőhöz.
Amikor megláttuk a háromszög jelzéseket megnyugodtunk, hogy nem tévedtünk el.
Az Odvas-kőnél felírtuk a kódot, majd egy kis pihenés után a kék háromszög jelzésen visszatértünk a kék keresztre. Pont a Cakó-kőnél találkozik a két út, ahol elvileg egy kisebb vízesésnek kellett volna lennie, de ebben a száraz időben ez is ki volt száradva.
Egy irtásos résznél találkoztunk egy foltos szalamandrával. Ott álldogált az út közepén, mintha minket várt volna. Mintha tudta volna, hogy úgy indultam el, hogy ma szalamandrát fogok látni
Jó sokat fényképeztük, majd otthagytuk a fatörzsön, mentünk tovább a jelzett úton. Jó nagy vihar lehetett itt, ha ennyi fát kidöntött...
Nemsokára elértük a Mária-forrást, végre tiszta, hideg víz! Talán a kutyák örültek neki a legjobban.
Itt padokat is találtunk, úgyhogy megpihentünk egy kicsit, mielőtt továbbindultunk a Látó-kövekhez.
A Látó-kövek csak pár száz méterre vannak innen, eddig még csak télen jártunk itt, de most ezerszer szebb volt minden, mint akkor
Innen a kövek tetejéről egészen a Lázbérci-víztározóig ellátni.
Mivel mások is várták, hogy feljöhessenek, nem maradtunk sokáig, elmentünk az első geoládánkat megkeresni.
Pár perc kutakodás után meg is lett, aztán mikor kibontottuk észrevettük, hogy sajnos ez már nem él
A következő állomás a Szentléleki Pálos-kolostor romja volt, ami épp felújítás alatt áll, így fel volt állványozva. Itt is felírtuk a geoláda kódját, majd továbbmentünk, mert még hosszú út állt előttünk.
Megálltunk még a Jubileum-forrásnál is, ebből is finom víz folyt.
Innen a Farkas-nyak-völgyön keresztül, jelzetlen úton haladtunk. Az országutat elérve egy újabb jelzetlen úton mentünk tovább a Nyír-kő felé.
Ott előttünk a Dédesi vár hegyei
Még mindig jelzetlen út, egészen addig, amíg el nem értük a kék L jelzést, ami a Dédesvárhoz vitt. Útközben megálltunk a Vásárhely-kőnél egy újab kódért,
majd egy kis sziklamászás után felértünk a Kisvár tetejére
szemben pedig a Dédesvár
itt másztunk fel 3 kutyával...
lemásztunk, majd a várrom felé vettük az irányt, az út utolsó emelkedőjéhez érve már nagyon fáradtak voltunk, alig vártuk hogy végre fent legyünk
aztán megláttuk a romot,
megkerestük a geoládát
kutyuskák meg közben bealudtak
Végül következett az út legmeredekebb része, még lefelé is elég szörnyű volt, akkor milyen lehet felfelé? néhány helyen akadálypálya épült a kidőlt fákból
Aztán pár km után végre vízszintes terepre értünk, a nap már lemenőben volt mire visszaártünk a faluba
Készült: 2012-10-01 02:53:00
Ezt a cikket 4585 alkalommal olvasták.
Nyomtatóbarát verzió
